Nemrég kaptam az ívet valakitől, hogy minek megyünk oda, ha felzabálnak a farkasok, meg a szúnyogok, meg szarbalépünk, meg mittomén... Jön a válasz:
CSAK!
Csakazért is megmutatjuk, hogy sok nehézség ellenére oda tudunk menni, hogy meg tudjuk csinálni. Hogy lehessen mit mesélni az unokáknak - már ha lesznek, nekem momentán még csajom sincs, talán ezért is tervezgetek itt konnyedén... - és ne azt kelljen, hogy "és akkor lementem a közértbe ahol 85 forint volt a párizsi...és képzeld egyből 25 dekát vettem...", vagy hogy "és akkor a múzeumban, pont ugyanott ahol a mai napig is van megnéztem a híres háromlábú tojáslevesgyártó-autómatát amit akkor festettek át kékre...", meg egy csomó ilyen szart. Én olyant akarok mesélni, amiből már most is van szerencsére elég, amitól azt mondja majd - mégegyszer tehát, a jövőbéli unokám, ha lesz -hogy "Hú wazzeg nagyfater, Én is akarok ilyet csinálni!" És akkor már érdemes is volt élni! Mer' valószínüleg a párizsiért meg a tojásleves autómatáért annyira nem. De látni egy ilyet...
